Életjel

Őszintén szólva, mire a nap végére érek nemcsak időm, de kedvem, erőm sincs írni.
Most még mindenki alszik, én pedig már nem bírtam feküdni és még erőltetni agy kicsit a pihenést. Pedig nagyon kellene, mert nap közben erre nincs időm, és vészesen közeleg a nyári szünet. Így most csak egy gyors helyzetjelentés.

Gergő

Nagyon ügyes és nagyon gyerek. Mozgása tökéletes, folyton megy, szalad, biciklizik, görkorizik. Mindenre felmászik és a kis izmait mutogatja, hogy anya ezt nézd, szorítsd csak meg! Mióta jó idő van, be sem lehet rángatni az udvarról. Este közelharc, hogy most már tényleg fürdés. Oviban szinte mindenki a barátja, ebből vannak is köztünk konfliktusok. Nem vagyunk egy zárkózott család, de a minden nap jöjjön valaki kicsit sok nekem. És nem és nem érti, hogy ezt előre lebeszéljük, nem ők ketten, hanem mi, anyukák. Szemrebbenés nélkül közli bárkinek az anyukájával, hogy ő ma elmegy hozzájuk játszani. Hatalmas drámát képes csinálni, ha ez mégsem jön össze. Az a megállapodásunk, hogy heti egyszer mehet és max kétszer jöhetnek. A háromig számolással nincs is semmi baj, de mindig jön a " de anya " és valami rettentő alapos magyarázat. Folyton alkudozik, mindenhol és mindenben. Na nekem ez a halálom. Talán őt kellene kiküldeni a piacra vásárolni, nagyon meggyőző és nem adja fel.
A számok, betűk nem érdeklik. Egy pár nyomtatott nagybetűt ismer, talán ötöt-hatot. Szerepelni nagyon szeret, de a szövegtanulás enyhén fogalmazva is problémás. Ezért is hallgattam tátott szájjal az anyák napi ünnepségen, hogy azt a sok verset( köztük igen hosszúakat is) gyönyörűen, folyékonyan mondta. Nem úgy, hogy a többiek előmondják, vezetik, hanem együtt a többiekkel. Óvónéni meg is kérdezte, lenne e kedve a gimnáziumi ballagáson verset mondani. Hát, vért izzadtunk, mire azt a 10 sort megtanultuk, de tudta, hiba nélkül. 1000 ember előtt a 3 kis óvodás gyönyörűen szavalt. Rettentő büszke voltam rá!
Minden érdekli, és bátran nagyon jókat kérdez. A félelmeiről is, és ennek nagyon örülök, nem tartja magában, rágódik dolgokon, hanem kerek perec rákérdez.
Még mindig nem hajlandó sehol máshol aludni, csakis itthon. Egész nap elvan bárhol, bárkivel, de ott aludni mamánál, papánál esélytelen.
Szerencsére még egy év ovi, felhőtlen játék. Az iskola megvárja.

Eszter

16 hónapos. 81 cm, 10.5 kg, 20-as a lába. Mindenevő, nem válogat, bármit belapátol,bár tejet még nem kapott. Ha kaját lát enni kell! Egész ügyesen eszik egyedül is villával és kanállal. Mozgása ugyanolyan jó, mint a Gergőé volt, mászik mindenhol, mindenre. Mostanában kedvenc helye az étkezőasztal teteje. Bújócskázik, fogócskázik, és minden állat látványától transzba esik. Mindent ért, kivéve azt hogy nem szabad :)
Folyamatosan dumál, és édesen válaszolgat minden kérdéssorunkra, valami számunkra ismeretlen nyelven. Öltözik, vetkőzik, igazi kiscsaj.
Nagy huncut, már tudnak együtt játszani Gergővel, lelkesen játsza az utast minden űrhajóépítés után, és sikeresen rombol fakocka, kislegó és társai építményeket.
A labda nagyon érdekli, de csak szorongatja és rúgja, dobálni nem szereti. A kismotor ízére most kezd rákapni, ahogy elnézem nagy siker lesz.
Nyugodt, kiegyensúlyozott kiscsaj, nem szégyenlős. Integet találkozáskor, búcsúzáskor vagy ha köszönést hall.
Babakocsizni nem szeret, sosem szeretett, így nagy távokat is sétál gond nélkül, szintidőt sajna nem teljesíti :)
Két hónapja tökéletesen fogja a ceruzát, és lelkesen firkál. Jobb kézzel rajzol, ballal tartja a papírt, hogy ne csússzon el. Kedvenc játéka nincs, most kezdte el érdekelni a formabedobó rendeltetésszerű használata. Mesekönyv jöhet minden mennyiségben, főleg az állatos mesék.
A vizet imádja, elég ha meghallja a locsolást, már szalad is, hogy bemehessen a vízsugárhoz, vagy a kezét locsolja le valaki neki is. A kádban pici kora óta, ha eldőlt, merült...... felült, megtörölte a szemét, és folytatta a játékot. Valószínű a nyarat egészében vízben fogjuk tölteni.

Pocakbaba

Hát igen, közben ilyenünk is lett. Már a 13. hetet tölti. Mindene megvan, akkora amekkorának lennie kell, szépen fejlődik. Rendes baba, tudja, hogy nem tudok hányni, és nincs időm a rosszullétekre, így tesóihoz hűen eddig nem okoz nekem kellemetlen perceket.

A kutya

Na ilyenünk is van, leszavaztak. Megmondom őszintén én nem szeretem a kutyákat. Nem félek tőlük, nem is irtózom, allergiám sincs rájuk( sajnos, mert akkor most nem lenne) Egyszerűen nem szeretem. Még a gondolatát sem, hogy kutyánk van. Mindent cafatokra szed, amit talál az udvaron, ( szerencséje, hogy a virágokat nem bántja és nem kapar) és lelkesen felhordja a lépcsőre a bejárati ajtó elé. Amúgy édes meg aranyos, a gyerekek megőrűlnek érte, de folyton láb alatt van, alig lehet tőle kimenni a kapun. Ha kirohan alig lehet visszaterelni. A múltkor alaposan elmagyaráztam neki, rosszul jár, ha akkor nem akar bejönni, ha csak én vagyok itthon, mert én ugyan nem rohangálok utána. Arról nem is beszélve, hogy meg nem fogom, hogy kapun belülre kerüljön, úgyhogy ha itt akar lakni, akkor lesz szíves befáradni. Azt hiszem megértette.

A kert

Alakul. Megvettük a hátsó kerítés takarásához ezeket a lamellást kerítéselemeket, félig már le is lett festve. Kész az ágyásszegély, ültettünk sok növényt, a fű is elég szép. Kitaláltuk hol lesz a grill, kiülős terasz, kemence. A játszótér megkapta a tetőt. Ősszel még fákat kell ültetni, majd csak várunk, hogy minden szépen növögessen. Jó itt lakni.

Elmaradások

Zanza: kórház, vizsgálatok, betegség, vizsgálatok, betegségek, munka, munka........káosz, betegség.
Így jellemezném az elmúlt 3-4 hónapot.
Reméltük új év, új élet, de nem.

Szóval: kórház a néha visszatérő, de akkor egy hónapig is eltartó hurutosnak hangzó köhögés miatt. Mindenféle vizsgálat eredménye negatív. Semmi szervi elváltozás szerencsére. Próba szerencse alapon kapott sűrítőt, biztos rejtett reflux-os volt (?) Köszi. Akkor nem köhögne folyamatosan? Nem csak 3 havonta. Szeptember közepe óta semmi. PErsze a sűrítőt nem adom. Most kezdte megint pár napja, még nem tudjuk most megfázás lesz e, vagy megint A KÖHÖGÉS.
Egyébként dokinénink allergiára tippel inkább, de gasztrós időpontunk csak február 25-re van. A klinikán nem csinálták meg, lévén csak 8 és fél hónapos volt, mikor bent voltunk.
Az ellátás egyébként kritikán aluli volt. Eszter is csak akkor kapott kaját, ha szóltam. Én egyáltalán nem kaptam. Többször reklamáltam, talán szoptatok még 3-4-szer egy nap, nem e lehetne meleg kaját kapni. Kifizetem......ááááá csak 6 hós korig jár ellátás anyukának. Miután többszöri megkérdezésre is ez volt a válasz, nem firtattam tovább a dolgot, próbáltam minnél hamarabb hazajutni. Főleg, hogy egészséges babával egy beteg kisfiúval és az anyukájával voltunk egy szobában. Sikerült is elkapnunk :(
Futottunk is utána két-három kört gennyes orrmandulagyulladás ügyben. A műtét szó is elhangzott, ha esetleg ez ilyen gyakran visszatérő vendég lenne nálunk.

Ezek után én is jártam pár bőrgyógyásznál, a kezemen és most már több helyen levő allergiámmal. Ha szteroidos krémmel kenem, pillanat alatt elmúlik, de nem sikerült még rájönni mitől is lehet.

MAjd jöttek a szokásos nátha, láz, orrfolyós körök. Valaki mindig beteg nálunk. KEzdem unni, főleg hogy A. is belépett a sorba, pedig ő nem szokott.
Ami mindent vitt, az a két hete lezajlott fosós hányós volt. Életemben ilyen szarul nem voltam.
A fiúk elég jól bírták, Gergőt még a hasmenés is elkerülte, de mi csajok...... egy napig gyakorlatilag nem bírtam felkelni. Két nap volt az egész( + utána egy hét gyomorfájás) de teljesen kiütött.
Mostanra sikerült rendezni sorainkat, így ma sor kerül végre egy kb két hónapja tologatott ovis kisbarát meglátogatására.

Szülinap

Gergő 5 éves lett ma reggel. Teljesen önálló. Két keréken biciklizik, imádja a vizet, de úszni még nem tud. Teljesen egyedül öltözik, vetkőzik, kiveszi magának a ruhát, fürdés, fogmosás......Persze nem állandóan, hiszen még olyan kicsi, most született.....de ha vészhelyzet van, csinál mindent szépen.

Társasági lény, szereti, ha vannak körülötte. Irányítani is szeret, konok és makacs. Ugyanakkor jószívű és kedves, szinte sosem írigykedik. Fiúkkal és lányokkal egyaránt jól játszik.

Memoriajátékban, ha figyel, verhetetlen. Mindennel szívesen játszik, bár a kedvenc a LEGO minden formában. De mindez csakis, ha beszorul a lakásba. Minden percet a szabadban töltene, ha lehetne. Nagyon ügyes, jó mozgású, rossz nézni, ahogy hintázik, mászókázik. Nagyon bátor.

Szeret mesét hallgatni, mesekönyvezni, ugyanakkor egyáltalán nem érdekli, hogy kivülről tudjon verset vagy rövidebb történetet. Még sokszor elkalandozik a figyelme.

Szépen színez, vonalon belül marad, használja a színeket, de önálló kép rajzolásánál vagy festésénél, egy vagy két színt használ csak. Igazából rajzolni nem is szeret.

Gyönyörűen, tisztán beszél, szépen fogalmaz. Igazi nagy dumás, mindenkit levesz a lábáról.

Tesóját nagyon szereti, bár sokszor ezt elég fiúsan mutatja ki.

Észrevehetően kevesebbet bújik, hízeleg. Sokszor úgy kell puszit kérnem. Egyedül az esték és az elalvások olyanok még, mint kisebb korában. Valaki( szerencsére apját ugyanúgy imádja) bújjon oda,( hátat símogatni csak én símogathatok), meséljen neki.

Kezd nagyfiús lenni. Vannak barátai, élményei, mesélnivalója, önálló gondolatai, logikázik, kombinál és okosakat kérdez.

Olyan mint a legtöbb ötéves, okos ráadásul még szép is :)

Boldog szülinapot kincsem:

Ahová a király is gyalog jár.

Pontosan 13 óra 17 perckor valami nagyon furcsát éreztem. Hirtelen nem is tudtam mi is ez, azután leesett. Nemcsak hogy leesett, rendesen megdöbbentett, majd széles vigyor ült ki az arcomon. Hja kérem, apró örömök az életben.
Az elmúlt 5 évben nem is emlékszem ilyenre, hogy én, dolgom végeztével( ezt nem részletezem) csak úgy becsukjam az ajtót magam mögött. Merthogy, ha itthon van egy csemetém is, akkor a nagy vagy ott topog az ajtóban, mert mijazhogy bementem előtte, mikor most neki nagyon de nagyon keeeellll. Persze mikor mehet, akkor már nem kell. Vagy éppen hirtelen szerelnivalóval ( természetesen lego vagy valami életbevágóan fontos)a kezemben öltözhetek gyorsan. Neadjisten valami nagyon fontos és érdekes mesélnivalója, kérdeznivalója van, vagy egyszerűen csak ott nézelődik, biológiai tudását megalapozandó. Mindeközben a kicsi persze se nem alszik, se nem csöndben van. Még nem mászik,( szerencsére) így ő kimarad ebből a családi idillből. De már nem sokáig! Ő torka szakadtából üvölt, hogy anyahogygondoltadengemitthagytok? És a körülötte heverő érdekes játékok sokasága sem enyhíti e világfájdalmat. Ilyenkor ha megkérem a nagyot, ugyan menjen már oda a húgához, simogassa, nyugtassa, beszéljen hozzá, nem baj, ha tovább ordít, csak legyen ott neki, a válasz a következő: most nem érek rá anya.
Így aztán gyorsan, siessünk, rohanjunk, csak akkor venni célba e nemes helyiséget, ha már végképp nem bírjuk tovább. Így, majdhogynem azzal a lendülettel kelhetünk fel róla, amivel rájacsüccsentünk.
Tudtam, hogy valmi nem oké, nem a szokásos kerékvágásban történik a dolog.
És igen, a kicsi ott ül, ahová gyorsan leraktam, egy hang nélkül szirénáztatja a kormánykereket, meg püföli a kis bevásárlókosarat. Közben a nagy elmélyülten legozik, néha egymásra néznek, ilyenkor a kicsi fülig érő szájjal hadonászik egyet.
Ugye mi mindennek lehet örülni :)
És még a debrecenit is bevagdostam az ebédhez, mire feltünik nekik, hogy eltüntem :)

Nyári szünet

Az van itt is :)

CSak telnek a napok, és azt veszem észre, már megint eltelt egy hét.

Nagyon féltem a nyártól, nem véletlenül. Egy 5 éves örökmozgó, meg egy 6-7 hónapos, aki még alig tud valamit. Ahhoz túl sokat, hogy fél napokat babakocsiban legyen, ahhoz kicsi, hogy egy pléden strandoljunk egész nap. Ha bent vagyunk a nagy unatkozik, ha kimegy kint egyedül unatkozik.

( Itt Gergő már kidőlt, ő semmit nem alszik nap közben. Szerintem egy kezemen meg tudom számolni, az elmúlt két hónapban hány délután aludt. No de Eszter, ezt este 10-kor képes nekünk produkálni, napi max egy óra alvás után. Kurjongatások és egy kis torna után, addig fészkelődött, míg nem sikerült Gergőhöz odabújnia, mellőlem startolt )

Sokat javult a helyzet, hogy Eszter egyszer csak megszerette a hason levést, játszik és jó nagyokat kurjongat. Most, hogy az üléssel is próbálkozik, már azt is mondhatom, néha van 5 percem. Míg püföli az duplós autókat, érdekesebb csörgőket, vagy Gergő vet egy fél pillantást hűséges alattvalójára, talán nem veszi észre, hogy anya lelépett az egy méteres körből, még a wc-re is elmerészkedett nélküle. Persze néha ez nem jön be. Nem unatkozom. mondjuk gőzöm sincs, a több tonnányi vasalnivalóm mikor fog eltünni, gondolom magától nem :)

Azután itt volt játszótér építése. 2 hétvége, apukám segítségével, szépen komótosan. Már csak a tető és a létra hiányzik, meg egy kis festés, de ezek nélkül is tökéletesen használható. Gyakran vannak kis vendégeink, a tesztelők elégedettek az építménnyel. Szép nagy ajándék ez papától a gyerekeknek. De azt hiszem enélkül konkrétan megőrűltem volna az elmúlt 2 hónapban.

Voltunk kirándulni is, ami igen kellemesre sikeredett. 3 család, ovis ismeretség. Bük-Kőszeg-Rohonci tó - St Margarethen.

Mindenki igen jól érezte magát, gyerekek pörögtek ezerrel, mi jókat dumáltunk. A vidámparkról pedig ismét csak azt tudom mondani, aki arra jár ki ne hagyja. Évről évre egyre nagyobb és szebb. Hihetetlen, hogy itthon nem éri meg egy ilyet csinálni, ahol rendezett a környék, kulturáltak a szociális épületek, nem rabolják le egy többgyerekes család pénztárcáját. Sokszor egyszerűek, de nagyszerűek a játékok, és isteni a jegeskávé! Ahol a hitetlenkedő apuka a bejáratnál azt mondta, mit fogunk mi itt csinálni egész nap, és záráskor lelkesen közli, ide még el kell jönni párszor. Mi négy éve vagyunk visszajáró látogatók, de még nem unjuk.

Kőszeg gyönyörű, mint mindig. A várból is nyíló, kis fűszeres sétányon isteni illatok szállnak. A hölgy a boltban pedig nem is ebben a korban él. Nem kapott frászt a gyerekek láttán, mindent meg szabad nézni, fogni, szagolni. Apróságokat mutat, játékos kérdése is van, nem hiszem, hogy van látogató, aki üres kézzel távozik tőle.

Szép volt, jó volt, rövid volt. Jó lenne ősszel visszamenni.

Közben persze szépülünk is, egy lámpa, kép, szekrény, szunyogháló ( a nyár legjobb befektetése, az asztalos tökéletes munkáját minden látogatónk megdícséri)......de annyi minden hiányzik még( legfőképp egy konyhabútor, amitől lassan agybajt kapok, semminek sincs helye), de alakulunk, lassan kezd otthonossá válni a ház. Bár már tényleg meg kell írnunk a listát, mi az ami még hiányzik, és fontossági sorrendet kell felállítani. Mindezt Eszter mozgásfejlődésével összhangba hozni. ha hirtelen el kezdene mászni, nagy bajban lennénk :)

Szóval a nyári szünet elejétől túlélésre játszom, sokkal nehezebb, mint amire számítottam. Inkább a gyerekekkel vagyok, próbálom őket lekötni, gondozni, szeretgetni. A háztartás megvár. Nem tudom mások hogy csinálják, én nem hagyom sírni, szenvedni egyiket sem. Ugyanakkor baromira idegesít, hogy sokszor délutánra készül el az ebéd, és néha úgy néz ki a nappali, mint ahol robbantottak. De ez van, majd kivasalok ha elkezdődik az ovi, elpakolok, ha lesz elég szekrényünk, meg csinálok sok mindent, ha a lányom hajlandó lesz nappal rendesen aludni.

Esélyegyenlőség

Ügyintézni egy 5 éves sajtkukaccal meg egy nyűgös 6 hónapossal kész agyrém.
Az önkormányzat előtti parkolóból csak lépcsőn át lehet feljutni a bejáratig. ( Megjegyzem van kijelölve a lépcsőhöz közel! rokkantparkoló) Szóval a babakocsit vagy felcipelem, vagy átgázolok tökön paszulyon ( na jó itt virágágyás, bokrok....)kerülök egy kicsit, és máris az ajtóban találom magam. Itt a második akadály, szintén lépcsők formájában. Persze csengethetek, és kijönnek a portáról, lehívják nekem a mozgássérült liftet, vagy mijaszösz az. Szóval arra rátolhatom a babakocsit, azzal felliftezik a kb 5 lépcsőn. Azt sem tudom van e azon korlát, nem hiszem. A lényeg, hogy arra méretesebb babakocsival én már fel sem férek. Ugye nem gondolja senki, hogy a babakocsit felparkolom egy ilyenre gyerekestül, nélkülem? A portán is azt mondták, inkább segítenek felvinni a lépcsőn.
Miután elérek az okmányirodáig kellemes meglepetés, hogy az eddig lógó, ütött kopott, félig világító táblák helyett újak vannak. Az ügyben lehet belépni, ahol világosság van!
Na jó, de ülnek vagy 15-en a székeken, kérdés, ki mire vár?
Várunk, várunk, sajtkukac hangoskodik, kicsi elalszik.....
Kb fél óra alatt jött ki 2 ember, de nem tudom mit intéztek.
Nem várunk tovább, majd visszajövünk. Ezt megismételtük mégegyszer, és mégegyszer. Ekkor azt mondták a portán, el ne menjünk, hozzam a kicsiket, soron kívül megcsinálták.......pedig ültek kint még egy páran. Kérdeztem kinél kellene reklamálni, merthogy nem én vagyok ezzel egyedül, hogy kisgyerek, babakocsi.....
LEgalább egy sorszámos automata lenne. Tudnám, hogy előttem még 5-en várnak ugyanarra az ügyintézőre. Oké, az legalább másfél óra, addig bevásárolok, vagy játszóterezek( na jó, postára nem megyek, mert ott ugyanez a helyzet! )
Azt már félve írom le, hogy esetleg időre bejelentkezés, neadjisten a neten.......pfúj, micsoda perverz gondolatok.
Bár nagyon rendes voltam, megkíméltem a tisztelt hivatalt ötévesem órákon át tartó, egyre hangosabb elégedetlenkedésétől, és egy 6 hós óbégatásától, merthogy front van ma :))

Út a nagyvilágba

Ha jól emlékszem 13 éves voltam, amikor életem első útlevelét megkaptam. Iskolai jutalomkirándulásra mehettem Lengyelországba. Az öcsém akkorra már bejárta szinte egész Európát a tánccal.
Ma útlevelet csináltattunk, Eszternek az elsőt, így hat hónaposan. Gergőnek ez már a harmadik, pedig ő sincs még 5 éves sem :)
Olyan természetes neki a tengerpartról mesélni, sorolja az európai országokat, ha félfüllel meghallja is közli, hogy ott már voltunk, és ott láttuk ezt/ történt az. Vagy jön a kérdés, az hol van, oda is elmegyünk egyszer?
Apukám 58 éves, de még nem láttott tengert. Mondjuk neki macerás is, nem hajlandó repülőre, hajóra szállni, nem megy kilométeres alagútba és túl hosszú hídra.