Nyári szünet

Az van itt is :)

CSak telnek a napok, és azt veszem észre, már megint eltelt egy hét.

Nagyon féltem a nyártól, nem véletlenül. Egy 5 éves örökmozgó, meg egy 6-7 hónapos, aki még alig tud valamit. Ahhoz túl sokat, hogy fél napokat babakocsiban legyen, ahhoz kicsi, hogy egy pléden strandoljunk egész nap. Ha bent vagyunk a nagy unatkozik, ha kimegy kint egyedül unatkozik.

( Itt Gergő már kidőlt, ő semmit nem alszik nap közben. Szerintem egy kezemen meg tudom számolni, az elmúlt két hónapban hány délután aludt. No de Eszter, ezt este 10-kor képes nekünk produkálni, napi max egy óra alvás után. Kurjongatások és egy kis torna után, addig fészkelődött, míg nem sikerült Gergőhöz odabújnia, mellőlem startolt )

Sokat javult a helyzet, hogy Eszter egyszer csak megszerette a hason levést, játszik és jó nagyokat kurjongat. Most, hogy az üléssel is próbálkozik, már azt is mondhatom, néha van 5 percem. Míg püföli az duplós autókat, érdekesebb csörgőket, vagy Gergő vet egy fél pillantást hűséges alattvalójára, talán nem veszi észre, hogy anya lelépett az egy méteres körből, még a wc-re is elmerészkedett nélküle. Persze néha ez nem jön be. Nem unatkozom. mondjuk gőzöm sincs, a több tonnányi vasalnivalóm mikor fog eltünni, gondolom magától nem :)

Azután itt volt játszótér építése. 2 hétvége, apukám segítségével, szépen komótosan. Már csak a tető és a létra hiányzik, meg egy kis festés, de ezek nélkül is tökéletesen használható. Gyakran vannak kis vendégeink, a tesztelők elégedettek az építménnyel. Szép nagy ajándék ez papától a gyerekeknek. De azt hiszem enélkül konkrétan megőrűltem volna az elmúlt 2 hónapban.

Voltunk kirándulni is, ami igen kellemesre sikeredett. 3 család, ovis ismeretség. Bük-Kőszeg-Rohonci tó - St Margarethen.

Mindenki igen jól érezte magát, gyerekek pörögtek ezerrel, mi jókat dumáltunk. A vidámparkról pedig ismét csak azt tudom mondani, aki arra jár ki ne hagyja. Évről évre egyre nagyobb és szebb. Hihetetlen, hogy itthon nem éri meg egy ilyet csinálni, ahol rendezett a környék, kulturáltak a szociális épületek, nem rabolják le egy többgyerekes család pénztárcáját. Sokszor egyszerűek, de nagyszerűek a játékok, és isteni a jegeskávé! Ahol a hitetlenkedő apuka a bejáratnál azt mondta, mit fogunk mi itt csinálni egész nap, és záráskor lelkesen közli, ide még el kell jönni párszor. Mi négy éve vagyunk visszajáró látogatók, de még nem unjuk.

Kőszeg gyönyörű, mint mindig. A várból is nyíló, kis fűszeres sétányon isteni illatok szállnak. A hölgy a boltban pedig nem is ebben a korban él. Nem kapott frászt a gyerekek láttán, mindent meg szabad nézni, fogni, szagolni. Apróságokat mutat, játékos kérdése is van, nem hiszem, hogy van látogató, aki üres kézzel távozik tőle.

Szép volt, jó volt, rövid volt. Jó lenne ősszel visszamenni.

Közben persze szépülünk is, egy lámpa, kép, szekrény, szunyogháló ( a nyár legjobb befektetése, az asztalos tökéletes munkáját minden látogatónk megdícséri)......de annyi minden hiányzik még( legfőképp egy konyhabútor, amitől lassan agybajt kapok, semminek sincs helye), de alakulunk, lassan kezd otthonossá válni a ház. Bár már tényleg meg kell írnunk a listát, mi az ami még hiányzik, és fontossági sorrendet kell felállítani. Mindezt Eszter mozgásfejlődésével összhangba hozni. ha hirtelen el kezdene mászni, nagy bajban lennénk :)

Szóval a nyári szünet elejétől túlélésre játszom, sokkal nehezebb, mint amire számítottam. Inkább a gyerekekkel vagyok, próbálom őket lekötni, gondozni, szeretgetni. A háztartás megvár. Nem tudom mások hogy csinálják, én nem hagyom sírni, szenvedni egyiket sem. Ugyanakkor baromira idegesít, hogy sokszor délutánra készül el az ebéd, és néha úgy néz ki a nappali, mint ahol robbantottak. De ez van, majd kivasalok ha elkezdődik az ovi, elpakolok, ha lesz elég szekrényünk, meg csinálok sok mindent, ha a lányom hajlandó lesz nappal rendesen aludni.