Ha jól emlékszem 13 éves voltam, amikor életem első útlevelét megkaptam. Iskolai jutalomkirándulásra mehettem Lengyelországba. Az öcsém akkorra már bejárta szinte egész Európát a tánccal.
Ma útlevelet csináltattunk, Eszternek az elsőt, így hat hónaposan. Gergőnek ez már a harmadik, pedig ő sincs még 5 éves sem :)
Olyan természetes neki a tengerpartról mesélni, sorolja az európai országokat, ha félfüllel meghallja is közli, hogy ott már voltunk, és ott láttuk ezt/ történt az. Vagy jön a kérdés, az hol van, oda is elmegyünk egyszer?
Apukám 58 éves, de még nem láttott tengert. Mondjuk neki macerás is, nem hajlandó repülőre, hajóra szállni, nem megy kilométeres alagútba és túl hosszú hídra.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése