Életjel

Őszintén szólva, mire a nap végére érek nemcsak időm, de kedvem, erőm sincs írni.
Most még mindenki alszik, én pedig már nem bírtam feküdni és még erőltetni agy kicsit a pihenést. Pedig nagyon kellene, mert nap közben erre nincs időm, és vészesen közeleg a nyári szünet. Így most csak egy gyors helyzetjelentés.

Gergő

Nagyon ügyes és nagyon gyerek. Mozgása tökéletes, folyton megy, szalad, biciklizik, görkorizik. Mindenre felmászik és a kis izmait mutogatja, hogy anya ezt nézd, szorítsd csak meg! Mióta jó idő van, be sem lehet rángatni az udvarról. Este közelharc, hogy most már tényleg fürdés. Oviban szinte mindenki a barátja, ebből vannak is köztünk konfliktusok. Nem vagyunk egy zárkózott család, de a minden nap jöjjön valaki kicsit sok nekem. És nem és nem érti, hogy ezt előre lebeszéljük, nem ők ketten, hanem mi, anyukák. Szemrebbenés nélkül közli bárkinek az anyukájával, hogy ő ma elmegy hozzájuk játszani. Hatalmas drámát képes csinálni, ha ez mégsem jön össze. Az a megállapodásunk, hogy heti egyszer mehet és max kétszer jöhetnek. A háromig számolással nincs is semmi baj, de mindig jön a " de anya " és valami rettentő alapos magyarázat. Folyton alkudozik, mindenhol és mindenben. Na nekem ez a halálom. Talán őt kellene kiküldeni a piacra vásárolni, nagyon meggyőző és nem adja fel.
A számok, betűk nem érdeklik. Egy pár nyomtatott nagybetűt ismer, talán ötöt-hatot. Szerepelni nagyon szeret, de a szövegtanulás enyhén fogalmazva is problémás. Ezért is hallgattam tátott szájjal az anyák napi ünnepségen, hogy azt a sok verset( köztük igen hosszúakat is) gyönyörűen, folyékonyan mondta. Nem úgy, hogy a többiek előmondják, vezetik, hanem együtt a többiekkel. Óvónéni meg is kérdezte, lenne e kedve a gimnáziumi ballagáson verset mondani. Hát, vért izzadtunk, mire azt a 10 sort megtanultuk, de tudta, hiba nélkül. 1000 ember előtt a 3 kis óvodás gyönyörűen szavalt. Rettentő büszke voltam rá!
Minden érdekli, és bátran nagyon jókat kérdez. A félelmeiről is, és ennek nagyon örülök, nem tartja magában, rágódik dolgokon, hanem kerek perec rákérdez.
Még mindig nem hajlandó sehol máshol aludni, csakis itthon. Egész nap elvan bárhol, bárkivel, de ott aludni mamánál, papánál esélytelen.
Szerencsére még egy év ovi, felhőtlen játék. Az iskola megvárja.

Eszter

16 hónapos. 81 cm, 10.5 kg, 20-as a lába. Mindenevő, nem válogat, bármit belapátol,bár tejet még nem kapott. Ha kaját lát enni kell! Egész ügyesen eszik egyedül is villával és kanállal. Mozgása ugyanolyan jó, mint a Gergőé volt, mászik mindenhol, mindenre. Mostanában kedvenc helye az étkezőasztal teteje. Bújócskázik, fogócskázik, és minden állat látványától transzba esik. Mindent ért, kivéve azt hogy nem szabad :)
Folyamatosan dumál, és édesen válaszolgat minden kérdéssorunkra, valami számunkra ismeretlen nyelven. Öltözik, vetkőzik, igazi kiscsaj.
Nagy huncut, már tudnak együtt játszani Gergővel, lelkesen játsza az utast minden űrhajóépítés után, és sikeresen rombol fakocka, kislegó és társai építményeket.
A labda nagyon érdekli, de csak szorongatja és rúgja, dobálni nem szereti. A kismotor ízére most kezd rákapni, ahogy elnézem nagy siker lesz.
Nyugodt, kiegyensúlyozott kiscsaj, nem szégyenlős. Integet találkozáskor, búcsúzáskor vagy ha köszönést hall.
Babakocsizni nem szeret, sosem szeretett, így nagy távokat is sétál gond nélkül, szintidőt sajna nem teljesíti :)
Két hónapja tökéletesen fogja a ceruzát, és lelkesen firkál. Jobb kézzel rajzol, ballal tartja a papírt, hogy ne csússzon el. Kedvenc játéka nincs, most kezdte el érdekelni a formabedobó rendeltetésszerű használata. Mesekönyv jöhet minden mennyiségben, főleg az állatos mesék.
A vizet imádja, elég ha meghallja a locsolást, már szalad is, hogy bemehessen a vízsugárhoz, vagy a kezét locsolja le valaki neki is. A kádban pici kora óta, ha eldőlt, merült...... felült, megtörölte a szemét, és folytatta a játékot. Valószínű a nyarat egészében vízben fogjuk tölteni.

Pocakbaba

Hát igen, közben ilyenünk is lett. Már a 13. hetet tölti. Mindene megvan, akkora amekkorának lennie kell, szépen fejlődik. Rendes baba, tudja, hogy nem tudok hányni, és nincs időm a rosszullétekre, így tesóihoz hűen eddig nem okoz nekem kellemetlen perceket.

A kutya

Na ilyenünk is van, leszavaztak. Megmondom őszintén én nem szeretem a kutyákat. Nem félek tőlük, nem is irtózom, allergiám sincs rájuk( sajnos, mert akkor most nem lenne) Egyszerűen nem szeretem. Még a gondolatát sem, hogy kutyánk van. Mindent cafatokra szed, amit talál az udvaron, ( szerencséje, hogy a virágokat nem bántja és nem kapar) és lelkesen felhordja a lépcsőre a bejárati ajtó elé. Amúgy édes meg aranyos, a gyerekek megőrűlnek érte, de folyton láb alatt van, alig lehet tőle kimenni a kapun. Ha kirohan alig lehet visszaterelni. A múltkor alaposan elmagyaráztam neki, rosszul jár, ha akkor nem akar bejönni, ha csak én vagyok itthon, mert én ugyan nem rohangálok utána. Arról nem is beszélve, hogy meg nem fogom, hogy kapun belülre kerüljön, úgyhogy ha itt akar lakni, akkor lesz szíves befáradni. Azt hiszem megértette.

A kert

Alakul. Megvettük a hátsó kerítés takarásához ezeket a lamellást kerítéselemeket, félig már le is lett festve. Kész az ágyásszegély, ültettünk sok növényt, a fű is elég szép. Kitaláltuk hol lesz a grill, kiülős terasz, kemence. A játszótér megkapta a tetőt. Ősszel még fákat kell ültetni, majd csak várunk, hogy minden szépen növögessen. Jó itt lakni.