Kezdődött egy kis köhögéssel, egyre rondábban szólt. Társult hozzá az orrfolyás, á, csak egy kicsi, vízszerű. Ja, hogy már nem kicsi és nem is vízszerű :( Gyorsan gyógyult, de sok volt a beteg az oviban, maradjon egész héten itthon. Azután jött reggelinél egy puki, és a költői kérdés: anya, lehet hogy hasmenésem van? Gatya le, és igen, ott volt, aminek nem kellett volna ott lennie :( Szegénykém nagyon elkeseredett, még sosem történt vele ilyen. Wc, mosdás, átöltözés, három napig naponta többször. Néha sikerült elérnie a wc-re. Az én folyton pörgő gyerekem, akit a majd 40 fokos láz sem ver le lábról, egész nap nézte a Lecsót, meg csendben eljátszogatott, és napjában 1×-2× aludt. Memóriakártyáztunk és mesekönyvet nézegetünk. És reménykedtünk, hogy Eszter nem kapja el.
Persze a smectát annak rendje s módja szerint kihányta. Mondjuk ember legyen a talpán aki azt lenyeli. Végül a bizmutos keverékkel gyorsan rendbejött.
Olyan kis sovány lett, kilátszanak a bordái. Édes drágabogár volt, okos kérdésekkel, semmi hiszti, veszekedés, ( ami sajna mostánaban jellemzi a napjaink nagy részét. )
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése